SZÓLJUNK? Holnap azt hangsúlyozza majd az Ige, hogy kevés beszédűek legyünk, főleg ha az Istenre hivatkozunk. Itt az Ige azonban azt emeli ki, amikor szólni kell! *-  Melyek ezek a tények, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül? Ilyen kiáltó tény az elnyomottak megoldhatatlan nyomorúsága (1), az emberi élet kibírhatatlan ellentmondásossága, telve irigységgel, gonoszsággal, küzdelemmel (4-6), miközben az ember eljuthat odáig, hogy jobb lett volna meg sem születni (2-3). Ilyen kiáltó tény a magány kietlensége, amely még az egyedüllétnél is elviselhetetlenebb, mert az ember ezt házasságban, családban, közösségben is átélheti, és aki szeret, és párjára nem találhat, olyan gyámoltalan, mint a szükségét végző vadállat, írja József Attila (7-12). Ilyen kiáltó tény minden eredmény, hatalom, dicsőség, „királyság” ideig-valósága, mert mindig jön az „ostoba király” helyett a bölcsebb fiatal, aki később ugyanolyan ostoba királlyá lesz (13-16). - Szóljunk, imádkozzunk az élet mindenkori nagy nyomorúságai miatt, és ne felejtsük: a megváltó Jézus Krisztus az egyetlen segítség.

1János 3,13-24

290. dicséret

* Ha pedig szólunk, akkor nem lehet mellé beszélni, mert vannak olyan tények, amelyek esetében nincs helye semmilyen ködösítésnek és illúziónak, mert ezek esetében, nézőponttól független valóságokról van szó, amelyek a bűnös világ letagadhatatlan nyomorúságai, és amelyek miatt kiáltani kell az emberek előtt, amelyekről beszélni kell, és amelyek miatt kiáltani kell az Úrhoz, azaz imádkozni kell megoldásukért, megváltásért, Krisztusért.