A kánaáni városok lakói között voltak olyanok, akiket az Úr Izráel kezébe adott, és akiket ők mindenestül kiirtottak, hogy nekik szabad útjuk legyen tovább (1-3). De az út nem lett szabaddá. Mások értünk való áldozata által megtörténhet, hogy saját előremenetelünk szabaddá lesz, de mások kiirtása által soha. Átokká lesz ez rajtuk. A választott nép sokáig kevergett, szerte a pusztában, visszafelé haladt (10-19).* Közben elfogyott a nép türelme, mert a türelem hamar elfogy, főleg ha nincs kenyér és víz. A nép türelme azonban annyira elfogyott, hogy hitvány eledelnek nevezték azt a mannát, amelyben az Úr megmutatta segítségét (4-5). Ekkor az Úr megelégelte népe megátalkodottságát, mérges kígyókat bocsátott rájuk. Mózes könyörgött népéért. Ekkor „látható eszköz” segített megkapaszkodni.** Azt parancsolta az Úr, hogy Mózes készítsen egy rézkígyót; erre feltekintve, megmenekülnek. A nagy bajban kell a látható segítség, ami kimozdít a holtpontról. Az élettelen eszköz, mint itt ez a rézkígyó, soha nem lehet vallásos tisztelet tárgya. A valóságos segítséget az Úr adja. De vannak olyan mélységek, amikor látható, megragadható segítség nélkül beleveszünk a halálos marásokba.

* Izráel népe mindenütt Edóm országába ütközött, akik nem engedték át őket saját portájukon, az Ígéret Földje felé.

** …hogy kivezessen a pánikból, és segítsen felfelé tekinteni.