A földi élet értelmének egyetlen forrása az a bizonyosság, hogy életünk jövője ilyen ígéretes: zavartalan önátadás, minden bűnös sodrástól való megtisztulás, és Isten gyönyörűséges és boldog rendjéhez való szabad igazodás. Ez a jövő már a miénk, a Jézus Krisztusban. Isten olyan bizonyossággal ígéri az Ő országába való bemenetelt, mint már megtörtént valóságot. Olyan ez, mint amikor egy csónakban evezünk, háttal a jövőnek, mert a jövő már mögöttünk van, és előre tekintünk a múltba. Isten hatalmas tetteire, Jézus Krisztusra tekintve, a jövő már mögöttünk van, garantáltan a miénk! A főpap ruhájának bojtjai is ezt a szent emlékeztetést szolgálták (37-41).

Efezus 4,1-16

240. dicséret

* Az itt olvasható rendelkezések, akkor tarthatók be maradéktalanul, amikor már bement Isten népe arra a földre, amelyet az Úr ígért nekik. Akkor zavartalanul, örömmel mutatják majd be áldozataikat, a hozzájuk tartozó jövevényekkel együtt (1-21), nem követnek el szándékos bűnöket, nem tűrik meg azt maguk között, de bocsánatot kérnek a nem szándékosan elkövetett közösségi és egyéni bűnökért (22-36). Megfontolandó, hogy a nyomorúságosan ellentmondásos világban közösségek, népek is elkövethetnek nem szándékos bűnöket; amikor az eredmény láttán szörnyülködünk el, hát hogyan történhetett meg mindez, hogyan juthattunk idáig? Ott, az Ígéret Földjén élve mindig az Isten rendjét és az ember javát szolgáló parancsokhoz igazodik majd a nép, és éppen ebben az igazodásban teljesedik majd ki a nép szabadsága, és bármi történik is velük, minden az Isten hatalmas tetteire emlékezteti őket, mint a főpap ruhájának bojtjai is ezt a szent emlékeztetést szolgálták (37-41).