Isten szolgáit elkülönítették, megtisztították őket vízzel és borotvával (itt a szőrtelenség a szentség jele). - Mindezt azért tették, hogy a léviták szolgálata a hétköznapokban „güriző” nép javára legyen, akik annyi terhet hordoznak, hogy azokat tovább kell hárítaniuk, a lévitákon, a papokon át, egészen az Isten bárányáig. Az istentisztelet mindig a hétköznapokat szolgálja (11-19). A szent emberek elkülönülnek a hétköznapoktól, hogy a hétköznapok „zavartalanul” folyhassanak, minden „elvonatkoztatás” nélkül; ugyanakkor mégis, éppen ez az elvonulás figyelmeztesse a hétköznapokat az Isten nélkülözhetetlen jelenlétére. - Az Isten ügyében végzett szolgálat az egész népért történik, hogy a nép el ne feledkezzen az Úrról, ugyanakkor szabaduljon fel a hétköznapi élet teendőire, de az Úrban. Ugyanis nincs idő és erő egyformán mindenre, de bármit teszünk, az Úr jelenlétében tegyük, mint akik tudják, hogy engesztelésre, megváltásra van szükségük, mert életük nem tökéletes, de egyre tökéletesebb lehet, az Úrban!**

2Korinthus 12,11-21

168. dicséret

* Isten ügyének szolgáit, a lévitákat elkülönítették a néptől, mégpedig az Úr szolgálatára; - megtisztították őket, bemutatták értük az áldozatokat, és felajánlották őket az Úrnak (1-10). Az egész nép minden terhét őrájuk hárították, ők meg tovább hárították azokat az áldozati állatra, amikor segédkeztek Áron fiainak, az áldozatok bemutatásában.

** Az Isten ügyében való szolgálat, minden elhívás ellenére, időben korlátolt, 25 és 50 év között lehetséges, aztán vissza kell vonulni; segíthetnek még a háttérben egy ideig a léviták, de visszavonultan (23-26). Visszavonulni tudni, nincs ennél nagyobb kegyelmi ajándék!