A léviták éjjel nappal a szent hajlék körül foglalatoskodtak, segítettek Áron fiainak. Illetéktelen ezt nem tehette. Megdöbbenek, hogy ma mennyi illetéktelen nyúl bele az Isten szent ügyébe, mint sarlatán a nyílt sebbe. Krisztusban mindnyájan illetékesek vagyunk, de a magunk helyén! Akiket éjjel-nappali szolgálatra hívott az Úr, azok a szent hajlék helyett „idegen helyeken” kotnyeleskednek; akik pedig más területre kaptak elhívást, nem segítenek, hanem diktálnak a templom körül is. Ez vezet sokféle szakadáshoz. Nem jó ez így, halálosan nem jó!

2Korinthus 10,1-11

49. zsoltár

* Isten számon tartja, elküldi, és lelkileg táplálja népét (48-54). 

A lévitákat nem kellett megszámolni, mert őket Isten kiemelte egy külön, szent feladatra. Ők voltak azok, akik a szent sátrat és annak eszközeit őrizték, a vándorlás során lebontották és felállították a szent hajlékot, cipelték a tartozékait, mert nincs itt maradandó városunk. A léviták nagycsaládjainak, Gersón, Kehát, Merári fiainak az Úr pontos feladatot és táborozási helyett adott a szent hajlék körül (21-37). 

A lévitákat az Úr elkülönítette, mert minden elsőszülött az Úré (40-51). A léviták szolgálatával azonban az Úr kiváltotta az elsőszülötteket (45). Minden „első” az Úré, vagyis első az Úr. Az Úr nekünk adja az „elsőt”, a „legjobbat”, az „elsőbbséget”, hogy Ő legyen az első az életünkben, és boldogan éljünk, - ez a kegyelem; kár hogy ezzel is visszaélünk. 

Minden papi szolgálat ugyanakkor arra emlékeztet, hogy az Úr az első, és az Övé minden elsőbbség, valamint mindennek a java, amit Ő nekünk adott. Ne éljünk vissza vele.