Isten számon tartja népét, és népe között az egyes hívő embert is (20-47). A népszámlálás az Isten joga, mi nem számolgathatunk, azaz nem dicsekedhetünk eredményekkel. Minden kimutatás, noha az lehet e világban előírt kötelesség, teológiailag mégis tiltott, mert arra a lelkületre utal, hogy majd mi kézbe vesszük az életünket, dolgainkat, Isten nélkül is. Minden kimutatás önhitt és kozmetikázott. Minden számvetés az Isten parancsára lehetséges csak; gondoljunk arra, hogy Dávidot megbüntette az Úr, amikor számba vette a népet (2Sámuel 24); itt azonban az Isten parancsára történik ugyanez. A lelkület között van a különbség. A számadat itt másodlagos.* 

2Korinthus 8,16-24

269. dicséret

* A számadat másodlagos, fele a dávidi számadatnak; - inkább az egyiptomi kivonulás adatának felelhet meg, mert bizonyos, hogy a pusztai vándorlás során, az Ígéret Földje küszöbén nem volt Isten népének száma hatszázezer.