Isten hűsége megelégedetté tesz, hangsúlyoztuk tegnap. A 89. zsoltár fontos gondolatát hadd szemléltessem a mai magyarázatban. Hrabal tömör kisregénye a Sörgyári capriccio.* A könyvben olvasunk egy jelenetet, amikor a főszereplő asszony, egy gyönyörű nő, a sörgyár hátsó, elhagyatott részében, egy fakádban fürdik. A kisregényből készült film is ihletetten képezte le ezt a jelenetet. A főhősnő, miközben fürdik, a következőket olvassuk: Jó érzés volt, ahogy átjárt a forró víz, testemet, lelkemet üdítette, közben kicsomagoltam minden abroszt, amibe eddig az életemet rejtettem, átgondoltam eddigi éveimet, és belegondoltam abba, hogy idáig jutottam életem során, eddig a fakádig (mondhatnánk, nagy karrier); de én itt boldog vagyok. – Isten szövetségi hűsége olyan bizonyosság, amely úgy tesz boldoggá, hogy minden körülmények között az Ő dicsőségére élhetünk, elégedetten. Aki elégedett, az kaphat többet is.

2Korinthus 7,8-16

378. dicséret

* A kisregény annyi mindent elmond életről, történelemről, emberi sorsokról, a 19. és 20. század fordulóján, amikor végérvényesen elkezdődött a „modern” kor. Gyönyörűségesen megírt kisregény ez, aminek evangéliumi üzenete is van.