Az Úr megmutatta rajtunk jóságát. Egyszer mindenkinek eljön a nyomorúság ideje (7), amikor csak az Úr megtartó jósága segíthet. - Ekkor döntő kérdés, hogy az ember csak kiáltoz fájdalmában, vagy tud kiáltani valakihez, aki bizonyosan mellette áll, a bajban is.* Az Úr az egyetlen, akihez mindenkor fordulhatunk, a nyomorúság idején Őhozzá kiálthatunk. Ne csüggedjünk, mi a hívei vagyunk, Őbenne bízunk (2), ezért Őhozzá kiáltunk (3), Őhozzá emeljük lelkünket (4). Nem fogunk csalódni, mert Ő jó (5), szabadító (2), kegyelmes (3), ezért nyomorúságunkban is megörvendeztet minket jóságával (4). - Az Úr jóságának jele az, amikor az ember rádöbben, hogy nincs az Úrhoz hasonló, egyszer majd minden nép és „isten” leborul Őelőtte (8-10). Az Úr jóságának jele az, amikor megtanuljuk az Úr utjait, hogy igazsága szerint járjunk (11). Az Úr jóságának jele, amikor a legfelfoghatatlanabbat is elfogadjuk, hiszen bizonyosak vagyunk abban, hogy annyira szeret az Úr, hogy a sír mélyéről is kiment (13). - Az Ő jóságának fürdőjében kevélységünk alázatossággá lesz, mert ráébredünk, hogy számolnunk kell az Úrral (14), az Ő erejére van szükségünk (16). - Magasztaljuk Őt, mert jóságos az Úr (12).

2Korinthus 5,11-21

227. dicséret

* Ha van ilyen valaki az életünk bajaiban mellettünk, akkor az a valaki bizonyosan az Úr küldötte.