Ahol az élő Istent ismerik, ott Ő győzelmet ad. Ez a győzelem nem a másik feletti, hanem a gonosz feletti győzelem, aki minden elbizakodott (5), harcos (6), haragvó (11), gőgösen fejedelmi büszkeség (13) mozgatója. - Amikor Dávid Jeruzsálembe vitte a szent hajlékot és a szövetség ládáját, „központosított”: az élő Istent helyezte, láthatóan is népe életének centrumába, mert ahol az Istent ismerik, csak ott adatik áldás.** Ez az egyetlen központosítás, amit jóváhagy az Úr, hiszen így nem az ember kerül a középpontba, de egyedül ez a centralitás szolgálja az ember javát, békességét (2-3).*** - Tegyük az Urat középre,**** adjunk át neki mindent, hogy legyen helye az Ő ajándékainak életünkben (12).***** - Minden győzelem ebből a felismerésből következik. Ismét hangsúlyozzuk, ez a győzelem nem mások legyőzése, hanem a gonosz uralmának vége. Ez a győzelem konkrét evilági győzelmekben is testet ölthet, míg ki nem teljesedik az Úr országa. Ne felejtsük, az itt megélt bukás, kudarc; az Isten szemléletében győzelem is lehet! Krisztus halálából fakadt a legnagyobb győzelem!
Róma 14,13-23
76. zsoltár
* A zsoltár testvére a 46. és 48. zsoltárnak.
** Melkisédek, Sálem királya megáldotta Ábrahámot (1Mózes 14).
*** Sálem, Jeruzsálem a végidők messiási békeországának kifejezője (Ézsaiás 11).
**** – Isten ismerete, jelenléte önmagában győzelmet ad minden ellenség felett. Az Úr legyen életünk közepe, és Ő majd cselekszik érettünk. A mi lehetőségünk és feladatunk, Őt „kiábrázolni”, megjeleníteni, középre helyezni, a többit majd Ő elvégzi (3-11). – Nincs azonban győzelem az Isten nélkül. A legerősebb és legfelkészültebb is kifosztott, elveszett, erőtlen (6) és összetört (3) lesz. Történelmi tapasztalata ez Isten népének: győzelme a filiszteusok (2Sámuel 5,17-20), és az asszírok felett (Ézsaiás 36-37), az Úrral; de veresége és bukása az Isten nélkül. – Ez a győzelem előre mutat a végső győzelemre, amikor Isten ítéletet tart. Isten ítélete pedig szabadítás, megváltás (10), jogos ítélet minden bűn felett, és kegyelmes szabadítás minden bűn ellenére, a Jézus Krisztusban. Erre a végső szabadításra várunk!
***** Ez a kiválasztottság. Cselekedhetünk már most úgy, ahogy az utolsó ítéletben cselekednünk kell, elismerve: az Úr az Isten, ragyogó Isten (5), ha rettenetes is, értünk az, mert szeret; ragyogása emésztő tűz és utat mutató világosság.
