Isten csodálatos tette itt az ítéletét jelenti. Isten ítélete az Ő népe számára fontos ígéret. Ezért magasztalja a zsoltáros Isten ítéletét (2 és 10-11). Isten közelségét az Ő ítéletében lehet majd megtapasztalni (2). Az Úr ítéletében mutatja meg a maga mindenek-fölöttiségét, érvényesíti vitathatatlan igazságát, miközben népe számára az ítélet szeretete kiteljesedését jelenti. Isten ítélete megmutatja a világ időlegességét, hiszen a világ oszlopai szétmállanak (4). Nem lehet közülünk senki sem kérkedő, fennhéjázó, aki fölmagasztalást vár. Egyedül Isten az, aki fölmagasztalhat, de meg is alázhat (5-8). Ne emberektől várjunk elismerést!** Isten ítélete az Ő üdvözítő valóságának maradéktalan megjelenése, emellett pedig minden más eltörpül. Boldog, aki az üdvösséges „vég” felől tudja szemlélni a világot, életét, egyházát, népét.*** Jézus Krisztus mondta: még egy kis idő, és eljövök (János 16,16). Mi pedig teljesen berendezkedtünk itt, és hangunk is evilági, pedig kevés az idő, ezért a lényeget kell hirdetni, Isten közelségét, ítéletét, ítéletében kegyelmét.

* Isten ítéletét más összefüggésben mutatja be ez a zsoltár, mint ahogy azt a magunk elgondolása szerint értelmeznénk. Az Úr hatalmas tettekben cselekedett népéért, megváltó szeretetével kihozta őket a fogság házából. Most azonban kijelenti, kicsoda Ő, aki hamarosan, az általa rendelt időben, eljön ítéletet tartani (3).

** Az ítéletet képben is szemlélteti a zsoltár, mámorító italhoz hasonlítja, amelyet az utolsó cseppig ki kell majd inni. Először jól esik, aztán egyre keserűbb lesz, pedig az utolsó cseppig ki kell inni a serleget. Jézus Krisztus kiitta helyettünk az ítélet serlegét, hogy mi az üdvösség serlegét emelhessük szánkhoz. 

 *** Döbbenetes, hogy az egyház is mennyire belesüpped az itteni ügyekbe, építkezések, intézmények, pénzügyek, határozatok; szinte nem is látjuk a lényeget, az eljövendő ítélet számunkra kedvező ígéretét.