Meddig Uram? (10) Ez most nem a szenvedő egyes ember, hanem a gyülekezet kérdése; Isten népe sóhajt fel így. Tudja, hogy megváltotta az Úr, de olyan sok még a nyomorúság. A „már igen és a még nem” feszültségében élünk. Sok még a szenvedés, de már körbe vesz bennünket Isten megoldást ajándékozó szeretete. Az egyes ember csak akkor jajonghat, ha előtte tudott a másikkal együtt, közösen szenvedni. Minden egyéni jajgatás rendkívül önzővé tesz, és csak magára tekint; ezért tilos a magam fájdalmán nyavalyogni. Isten egyen-egyenként számon tartja övéit, de ne gondold, hogy a te fájdalmad és sértettséged körül mozog az egész naprendszer (12-17), inkább vedd észre a másikat, azzal enyhül a te bajod is (1-2). Isten népe együtt sír, és Isten ügye miatt sír, a templom miatt sír. Akit az Úr háza miatti szeretet emészt (János 3,17), az krisztusi ember, annak minden egyéb bajai is megoldást, megváltást találnak (3-9).* Emlékezz Isten hatalmas tetteire, arra, hogy Ő soha nem dobja oda a gerlicét a vadaknak (19); de ha a gerlét fölzabálnák a vadak, az egyház merjen csak továbbra is gerlice maradni (19). Meddig? Krisztus visszajöveteléig. 

 * Vedd észre a másikat, vedd észre az Urat, azt, hogy Ő észrevette népét (18), benne téged is, a többi pedig ezekhez viszonyítva fontos csupán.