Az Úr akkor is jó népéhez, ha azt tapasztaljuk, hogy az istenteleneknek megy jól, erősek, magabiztosak; ezért még az Isten-félők közül is sokan bókolnak nekik, tartanak tőlük (1-12). Csak Isten színe előtt világosodik meg az ember. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerre mindent megértünk, hanem azt, hogy megváltozunk, ezért más lesz a látásmódunk is (13-17). Rájövünk arra, hogy sikamlós terület minden jólét, evilági erő és siker; nemcsak azért, mert nem ismerjük azt az utat, amit mások odáig megtettek, hiszen mindennek nagy ára van, hanem azért is, mert minden elmúlik (18-20). A hívő ember Isten tulajdona, ezért nem kesereghet (21-22), hiszen az Úr vezet,* egészen az örökkévalóságig (23-26). Itt már megszólal az örök élet ígérete, ami a korábbi zsoltárokra még nem volt jellemző (6,6). Isten közelsége jó, Isten távolsága azonban nem jó; ez a „jó” az üdvösség, a „nem jó” pedig a kárhozat (27-28). Nincs senkink Istenen kívül (25), mindenünk Őtőle van; de ha mindenünk Őtőle van, akkor azok örökkévalóan a mieink.

Róma 13,1-7

69. zsoltár

* Az Úr úgy fogja a kezünket, mint Atya a saját gyermeke kezét.