A meggondolatlan fogadalmakat pénzben meg lehetett váltani: a felajánlott jószágot, ingatlant, szántóföldet értékének ötödrészével megtoldva lehetett kiváltani. Amennyiben embert ajánlottak fel az Úrnak (1-8), azt mindig meg kellett váltani.* Mit jelent ma mindez? Ne tegyünk meggondolatlan fogadalmakat. Kimondott szavunk, fogadalmunk azonban nem lesz semmissé az Úr előtt, ám az elhamarkodott fogadalom kiváltható. Az Úr komolyan veszi a fogadalmat, minket is erre késztetve, miközben számol az ember gyengeségével. Embertársunk „bőrére” ne tegyünk fogadalmat, még az Úr ügyében sem, magunkat azonban odaáldozhatjuk Őneki (2Korinthus 8,5). Jézus Krisztus áldozata óta nem fogadalmak határozzák meg cselekvésünket, hanem a hála; Őáltala ugyanis minden a miénk, nem fogadkozni kell, hanem hálával meríthetünk a mennyei javakból.

Róma 12,9-21

475. dicséret

* Az emberáldozat utálatos volt az Úr előtt, a templomi szolgálatot pedig csak a léviták végezhették, ezért a felajánlott embert mindig meg kellett váltani az Úr előtt. Jefte is megválthatta volna felajánlott leányát (Bírák 11,30-40).