Az embernek hat napon át kell dolgozni és azután pihenni. A földet is, amelyen éltek, hat éven át kellett megmunkálni, és azután a hetedik évben pihentetni.* Ezt követte a nagy örömünnep, a nagy elengedés éve. Minden hétszer hetedik évet követnie kellett egy olyan esztendőnek, amikor megszólalt a kürtszó, a kos szarva: ekkor a föld visszakerült eredeti tulajdonosához, jelezve, hogy a föld és minden javunk valójában Istené. Ilyenkor az elszegényedettek adósságát elengedték, az adós rabszolgákat pedig felszabadították. Isten belenyúl a vagyoni viszonyokba, egyensúlyban tartja a társadalmat, legalább Isten népe körében. Jézus Krisztus halála és feltámadása ennek a „nagy elengedésnek” a világgá kürtölése, visszajövetele pedig az abban való maradéktalan részesedés. Várjuk, hogy felharsanjon a kürt (1Korinthus 15,52), addig pedig az Ige üzenetének kürtje figyelmeztet bennünket nap, mint nap Isten tetteire és ígéreteire, hogy legyen erőnk és örömünk elengedni „adósságokat” másoknak, mert Isten mindent elengedett nekünk, a Krisztusban.

Róma 11,25-36

450. dicséret

* Sem vetés, sem metszés, sem aratás, sem szüretelés nem volt megengedett a hetedik évben, ekkor csak a föld spontán termését fogyaszthatta el bárki, aki arra járt.