Vigyázva kell bánni a szent dolgokkal. Tisztátalan (3-9), idegen (10-13) nem közeledhet a „szent dolgokhoz”, és az Istennek felajánlott áldozat is csak hibátlan lehet (17-25).* Ne oldjuk fel ezt a szigorú elvárást azonnal azzal, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus magához engedte a tisztátalant, az idegent és a tökéletlent. Valóban ezt tette, de azért, hogy kegyelme tisztábbá, az Ő országában otthonosabbá, és egyre hibátlanabbá formáljon bennünket.** Tehát Jézus Krisztus kegyelme által még inkább érvényes a parancs: tanuljunk meg vigyázva bánni dolgainkkal, Isten dolgaival ugyanúgy, mint egymással, és a ránk bízott javakkal; mert Őelőtte minden szentté lett. Jézus Krisztus szentségével, tiszteletével, „finomságával” kellene közelednünk mindenkihez és mindenhez. Jézus Krisztus az, aki: „a megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki” (Máté 12,20; Ézsaiás 42,3), mert kegyelmének vigyázó simogatása ölel át mindeneket. Mi pedig, még népe körében is, jövünk, mint a tank. Nem látszik rajtunk, hogy egyre inkább távolodunk Egyiptomtól, és közeledünk az Ígéret Földje felé.

Róma 10,14-21

165. dicséret

* Tehát koszos, idegen, és hibás nem közeledhet Isten dolgaihoz, mert meggyalázza a szent Istent (32).

** Isten megmutatta Jézus Krisztusban a szentsége mellett a szeretetét is. Ez a szeretet azonban csak aláhúzza az Ő szentségét, miközben minket is szentnek tulajdonít, és azonközben kihoz minden mocsokból, idegenségből és tökéletlenségből, kihoz a bűn fogságának házából; és pusztán át ugyan, de az Ígéret Földje felé vezet (33).