A papi tisztséggel járó követelményeket fogalmazza meg ez a fejezet: nem érinthettek halottat, kivéve, ha legközelebbi rokonuk halt meg; házasságukban, családi életükben, ruházatukban, megjelenésükben rendezettnek kellett lenniük; ezzel is szemléltetve annak az ügynek a tisztaságát, amit képviselniük kellett. Testi fogyatékosságú nem lehetett pap. Ezek a követelmények jelzik, hogy Isten szentsége méltán támaszt követelményeket az Ő tökéletlen, de mégis elhívott népe felé; miközben Isten állandóan tisztogatja az Ő népét. Ezek a követelmények különösképpen érvényesek azokra, akiket Isten az Ő szent ügyének látható szolgálatára elhívott.* Ki alkalmas a szolgálatra? A mi alkalmasságunk a Szentháromság Istentől van (2Korinthus 3,5): minden fogyatékosságunk ellenére, testi-lelki csonkaságunk ellenére is felhasználhat bennünket az Ő ügyében. Kegyelme „fogyatékosan" is alkalmassá és éppé tesz a szolgálatra. Ez az alkalmasság nem jelent tökéletességet, de tetten érhető hitelességet, azaz szentséget jelent.

Róma 10,1-13

241. dicséret

* Ne feledjük: Jézus Krisztus, mint egyetlen főpap megérintette a halott kezét (Márk 5,41), szentsége nem vonult fedezékbe, hanem a tisztátalan emberrel is közösséget vállalt, isteni hatalmával a csonkákat és a sántákat meggyógyította.