A vétekáldozatokat a nem szándékosan elkövetett vétkek engeszteléséért mutatták be.* Valóban léteznek azonban olyan helyzetek, amikor valaki nem tehet mindarról, ami történt, „és mégis ő a felelős”. Például a vezetők esetében (22-26).** A fokozatok fontosak. Így az Ige is aláhúzza a felelősségi köröket, kezdve a papok, mint lelki vezetők, majd az egész nép közössége, aztán folytatva a világi vezetők, végül a közember vétkeivel. Ezek a felelősségi körök értékrendet is tükröznek. Bizony ma más a sorrend, és van is bajunk belőle. Az Isten tiszteletében serénykedő lelki vezetők a legfontosabbak (1-12), tisztogasd őket Urunk. Majd tisztogasd Urunk az egész közösséget (13-21), tedd a Te népedet hitelessé, mert az Ige soha nem az egyént, hanem először mindig a közösséget, a szentek közösségét emeli ki. Aztán tedd áldottá a világi vezetőket (22-26) és mindenkit (27-35). Vedd ki szívünkből a gonosz szándékot, amely előbb-utóbb tetté érik, és őrizz meg attól, hogy tudtunkon kívül bántsunk valakit.***
Róma 2,11-16
358. dicséret
* Vannak tehát szándékosan elkövetett és nem szándékosan elkövetett vétkek (4Mózes 15,30 és 25,16-34). Isten Igéje különbséget tesz a kettő között, bár mindegyik bűn és mindegyik engesztelést kíván. Érdemes lenne önvizsgálatot tartani, hogy vétkeink mennyiben szándékosak és mennyiben nem azok. - A felelősségi szintek csökkenésével lesz kevésbé értékes a feláldozandó állat (bika, bikaborjú, kecskabak, nőstény kecske vagy bárány), valamint az áldozat bemutatásának helye a szentélyből egyre inkább kifelé halad, a kinti égőáldozati oltár felé.
** A dél-koreai kompbaleset tragédiája után a miniszterelnök lemondott. - Ma a vezetők nem szándékos bűnéért nem lehet vétekáldozatot bemutatni. De jó, hogy akkor lehetett, és még nagyobb áldás, hogy Krisztus válságáldozata ezekért a bűnökért is eleget tett.
*** Bizony a kérdés nagyon bonyolult, mert sokszor csak több „rossz” közül lehet választani; lehet, hogy valakin segíteni akartunk és ő támadásként éli meg azt. - A felelősségi köröknél nem arról van szó, hogy az egyik ember többet ér, mint a másik, hanem akinek több adatik, azon több kéretik számon. - A vétekáldozat egyetlen részét sem lehetett megenni: a kövérjét (a zsírt) elfüstölgették, miután a vért a kárpitra, az illatáldozati oltár szarvára hintették, a vér maradékát pedig az égőáldozati oltár aljára. Aztán a húst táboron kívül a többit elégették. - Jézus Krisztus értünk a táboron kívül szenvedett, hogy a táboron kívüli területet (a peremet és a kiszorultságot) is megtisztítsa és szentté tegye (Zsidókhoz írt levél 13,12-13).
