Az égőáldozat teljes értékű áldozat volt, amelyet a lenyúzott bőr kivételével teljesen elégettek. A jeruzsálemi templomban, a törvény előírásai szerint minden reggel és este egy bárányt mutattak be égőáldozatként (2Mózes 29,38-41). Ezen túlmenően az egyénnek módjában állt egyéb áldozatot is bemutatni, bűnei bocsánatát kérve (2). A kézrátétel a feláldozandó állattal kapcsolatban azt jelentette, hogy magából valamit, mindazt, ami terhes, átadja az állaton keresztül Istennek; azaz másra hárítja. Másra hárítani a saját vétkeimet, ez az emberi természet sajátja, amely itt, az áldozati kultuszban kiábrázolódott, Jézus Krisztusban pedig teljessé lett. Minden vétkeinket rá háríthatjuk, onnan nem jön vissza semmi hárítás, sőt ez a tökéletes áldozat újjászül bennünket is, hogy abbahagyjuk a hárítgatást, és először mindig a saját hibáinkat lássuk meg, mielőtt mást vádolnánk (Máté 7,5).*

* A mai olvasó számára a kultikus-rituális előírások idegenül csengenek. Az áldozatot bemutató istentisztelet külsőleg a jeruzsálemi templom elpusztításával, belső tartalmát illetően pedig Jézus Krisztus tökéletes, engesztelő áldozatával véget ért. Isten eleget tett a bűnért, hidat épített Önmaga és az ember közé. Isten és ember között az áldozattal helyreállított közösség nem azon az áldozaton alapul, amit az ember bemutatott, hanem Isten, áldozatot elfogadó üdvakaratán alapul. - Mélyebb értelemben az áldozat az élő hit elengedhetetlen eleme maradt. Itt nem arról van szó, hogy Istent az áldozattal befolyásolni akarnánk, vagy befolyásolni tudnánk. Az áldozat értelme ma az, hogy a teremtmény a Teremtőjének való feltétel nélküli önátadásban élhet. Az önátadásként értelmezett áldozatban az ember önző bezártságából visszatér az Istennel és a másik emberrel való közösségbe. A hívő ember áldozata abból a kegyelemből fakad, amit Isten érte Jézus Krisztusban tett. - Még egy fontos üzenet: „így tegyétek”, mondja az Úr (2). Urunk, mi nem tudjuk, hogyan kell. Köszönjük, hogy a szent dolgokban és hétköznapi döntéseinkben is eligazítást adsz, minden fontos mozdulatra kitérsz. Kegyelemre van szükségünk, mert mégis eltérünk ezektől.