Isten nyitja ki az ajtókat, az üdvösség ajtaját ugyanúgy, mint életünk nagy feladatainak és lehetőségeinek ajtaját is. Minden kegyelem: „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róma 9,16). Persze vannak tárt ajtók, amelyeket nem az Úr nyitott ki. Az Úr itt, hiszem, elhúzza előttünk a szúnyoghálót, hogy azon akadjunk fel, ha a tárt ajtó vonzana, de bent veszélyek leselkednek ránk. Ezért fontos az állhatatosság (10). A kép a mai napig előttem van, amikor sok évvel ezelőtt, egy szép nyári napon, a kislányom nagy lendülettel belépett a nyitottnak hitt ajtón, és ijedt ámulattal találta magát a szúnyogháló kellős közepében. A háló kiszakadt, neki nem fájt, de jelzést kapott: az ajtó nincs nyitva. Köszönjük Urunk, hogy így figyelsz ránk, egészen a megérkezésig, hogy senki el ne vehesse koronánkat, senki meg ne roppanthassa oszlopainkat, ki ne törölhesse neveinket (11-13).

Jób 13,1-12

334. dicséret

* – 1. Isten nyitja ki az ajtókat, az üdvösség ajtaját ugyanúgy, mint életünk nagy feladatainak és lehetőségeinek ajtaját is. Minden kegyelem: „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róma 9,16). – 2. A hívő ember bemegy a nyitott ajtókon, él az Úrtól készített lehetőségekkel, soha nem elsősorban a maga, hanem mindig a másik ember javára, és Isten dicsőségére. – 3. A hívő ember mindig azzal a bizonyossággal és jó lelkiismerettel tesz mindent, hogy tudja, az Úr az üdvösség kapuját is kinyitotta számára, amit senki és semmi nem csukhat be előtte (7). Ez erőt ad kudarcaiban és tévesztéseiben is a tisztuláshoz, és ahhoz, hogy a kevés emberi erővel is megtartsa az Úr Igéjét (8). – 4. Az Úr ajtónyitása, „nyitottsága” arra késztet, hogy mi is nyissunk ajtókat, Isten eszközeiként, mások felé: adjunk lehetőséget másoknak az életre és az üdvösségre. A többi az Úr dolga. Ne legyünk önelégült, „zárt társaság” (9). – 5. Persze vannak tárt ajtók, amelyeket nem az Úr nyitott ki. Az Úr itt, hiszem, elhúzza előttünk a szúnyoghálót, hogy azon akadjunk fel, ha a tárt ajtó vonzana, de bent veszélyek leselkednek ránk. Ezért fontos az állhatatosság (10). A kép a mai napig előttem van, amikor sok évvel ezelőtt, egy szép nyári napon, a kislányom nagy lendülettel belépett a nyitottnak hitt ajtón, és ijedt ámulattal találta magát a szúnyogháló kellős közepében. A háló kiszakadt, a kislányomnak nem fájt, de jelzést kapott: az ajtó nincs nyitva. Köszönjük Urunk, hogy így figyelsz ránk, egészen a megérkezésig, hogy senki el ne vehesse koronánkat, senki meg ne roppanthassa oszlopainkat, ki ne törölhesse neveinket (11-13).