Boross Géza áldott emlékezetű professzorom világosan, egyértelműen lelkünkre kötötte, milyen legyen a húsvéti igehirdetés. Hiszem, mindenki számára üzenet értékű lesz, ha mindezt summázom. – 1. A húsvéti igehirdetés a húsvéti hittudat erősítése legyen, a feltámadás csodájának meghirdetése, és nem magyarázata által. A húsvéti igehirdetés győzelmi jelentés, amelyben ott van az igehirdető és az igehallgató személyes bizonyossága, válaszként az egyetemes egyház hitvallására: Jézus feltámadott, a mi feltámadásunk zálogaként, legyőzetett a legnagyobb ellenség, megváltott emberek vagyunk, nincs már szívünk félelmére, nézni sírunk és életünk fenekére. – 2. A húsvéti igehirdetés a húsvéti hittudat tisztogatása legyen. Annyi ki nem mondott húsvéti kétely, szorongás, húsvéti félreértés terhel bennünket, az örök élet valóságát illetően.* – 3. A húsvéti igehirdetés a húsvéti gyülekezet ösztönzése legyen: ösztönzés hitre, örvendezésre, vigasztaló reménységre, szolgálatra: ahogy az asszonyok örömmel futottak és vitték a hírt a tanítványoknak (8).

Jób 5

265. dicséret

* Ezek a félreértések arra vonatkoznak, amit Jézus feltámadása, a mi feltámadásunk, a test feltámadása kapcsán, nem az Ige kijelentését követve kigondoltunk. Ide kapcsolódik minden „izgalmas” kérdés, az örök élet valóságáról: milyen a feltámadott test, mi lesz ezzel a testtel, halhatatlan-e a lélek, milyen a „köztes lét”, azaz a mi halálunk és a feltámadás közötti időszak, mi a „lelki halál”, micsoda a „második halál”, mi a kárhozat, van-e örök kárhozat, mi lesz ezzel a testtel?