Itt, a kereszten lesz nyilvánvaló Jézus Krisztus küldetése, kiáltásában: „én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (46) Ez a kárhozat: az Istentől elhagyatottság állapotának szörnyűsége. Ez valójában az ember alapállapota, nyomorúsága, valóságos baja, hogy Isten nélkül mindig ilyen mélyen van. Jézus Krisztus megjárta ezt, emberlétünk legmélyebb pontját is. Ez az aláhajlás az Isten megváltó szeretete. Ezen a szereteten az sem változtat, hogy vannak, akik az utolsó pillanatig kigúnyolják (47-49), és még gyermekkorban tanult imádságát (Zsoltárok 22,1), kínjában kilehelt szavait is félreértik (Éli helyett Illést értenek). Döbbenetes ez az isteni szeretet, amely elmegy a legvégsőkig, a velejéig, az utolsó percig romlott emberért, értünk.
Jób 3
6. zsoltár
* A kereszt titka. – 1. Itt lesz valóságossá az ember állapota, félelmetes sötétség, nappal is, dél és három között is, az egész földön, mindenhol, nincs kivétel (45). – 2. Itt lesz nyilvánvaló Jézus Krisztus küldetése, kiáltásában: „én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (46) Ez a kárhozat: az Istentől elhagyatottság állapotának szörnyűsége. Ez valójában az ember alapállapota, nyomorúsága, valóságos baja, hogy Isten nélkül mindig ilyen mélyen van. Jézus Krisztus megjárta ezt, emberlétünk legmélyebb pontját is. Ez az aláhajlás az Isten megváltó szeretete. Ezen a szereteten az sem változtat, hogy vannak, akik az utolsó pillanatig kigúnyolják (47-49), és még gyermekkorban tanult imádságát (Zsoltárok 22,1), kínjában kilehelt szavait is félreértik (Éli helyett Illést értenek). Döbbenetes ez az isteni szeretet, amely elmegy a legvégsőkig, a velejéig, az utolsó percig romlott emberért. – 3. Amikor Jézus Krisztus kilehelte lelkét (50), három jelentőségteljes esemény történt. A templom kárpitja, felülről (!) lefelé kettéhasadt (51): újból van út Istenhez. Az egész teremtett világmindenség beleremegett, még a sziklák is meghasadtak (51): új teremtés kezdődik. A sírok megnyíltak (52): örök életünk van. – 4. Nem marad más hátra, csak az egyetlen felismerés, amit a pogány római százados vall meg hittel: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó (54). Boldog, választott az, aki erre a felismerésre eljutott már. Aki pedig egyelőre távolról szemléli a nagypénteki eseményeket, az is jöhet közelebb (55-56). De halálban marad, aki végleg kívül marad!
