Nézzük ezt az egész hosszú szakaszt most egyben, madártávlatból, amelynek azonban minden verse egy külön prédikáció forrása lehetne. – 1. Jézus megnevezi árulóját, megszomorítja a tanítványokat, hogy lássák esendőségüket, és rádöbbenjenek arra, hogy megváltásra van szükségük (14-25). Asztalközösségben vannak, Jézus és a tanítványok. Ez az asztalközösség előremutat arra a közösségre, amit Isten odaát készít nekünk, de ugyanakkor rámutat a jelen megannyi  nyomorúságára, gyarlóságára, félelmeire, árulásaira, amiből szabadulni csak Őáltala lehet. – 2. Jézus rámutat halálának páratlanságára, és arra, hogy Ő a Megváltó (26-29). A kenyér és a bor Jézus Krisztus kijelentése által most túlmutat önmagán, arra, hogy sokak számára készül megoldás, bűnbocsánat: Isten oltalmazó, segítő, szabadító szövetsége megújul, és tágra nyílik az Isten országának kapuja. – 3. Jézus dicséretet énekelve megy a kereszt felé (30-35), noha tudja, mi vár rá, tudja, hogy teljesen egyedül marad, tanítványai is megbotránkoznak nyomorúságán, szerte futnak, Péter minden fogadkozása ellenére megtagadja. Jézus mégis dicséretet énekel. Ez az Isten Fiának hite, feltétlen hite az Atyában. Ez az a hit, amire csak Ő képes, de amire bennünket is újjászülhet, és amiben minket is napról napra megerősíthet. 

Jónás 3

396. dicséret