Isten törvénye, az Ő életet szolgáló eredeti rendje mindig érvényben van. Ezt a törvényt Isten „pontokban” is kijelentette nekünk, mert mi „paragrafusokból” értünk; ám fokozatosan egyre többet mondott erről a „törvényről”, a betűtől a Lélek, a lényeg felé haladva (2Korinthus 3,6): a tízparancsolatban (2Mózes 20,1-17), majd a nagy parancsolatban (Máté 22,34-40). Isten törvényét először cselekedni kell, ahol cselekszik, ott aztán fogékonyak lesznek Isten üzenetének tartalmára, a tanításra is (3). Persze nem tudjuk tökéletesen cselekedni Isten törvényét, de a Szentlélek által mégis egyre tökéletesebb lesz életünkben Isten akaratának cselekvése (Máté 5,48; Jakab 1,4). Egy kép jut eszembe ezzel kapcsolatban: jó tíz évvel ezelőtt, a parókiánk felújításakor a tulipánok zavartalanul virágoztak a felfordulás közepén; porosan, de kinyíltak, tündököltek, ahogy tudtak, aztán amikor eljött az idő, elvégezve feladatukat, eldobták szirmaikat és „visszavonultak”. Porosan, de tették, amit az Úr kegyelméből, akkor tehettek: nem tökéletesen, de tündököltek. Jövőre a gumóból már nem „ezek” a tulipánok bújnak elő, de „ezek” cselekedték az Isten akaratát, a felfordulás ellenére is kinyíltak.

Jóel 1

10. zsoltár