A templom megtisztítása hirdeti, hogy tisztulásra van szükség, mindenkor, mindenhol, a templomban, az egyházban is. Főleg a legkényesebb területen elengedhetetlen újból és újból a tisztulás: a „kalmárkodás” területén, ide sorolva a pénzügyeken, bármiféle „üzleten” túl, minden ügyeskedést, hasznot, szövetkezést, „lobbit”, önző érdekképviseletet, amikkel tele van a világ – de, a mai Ige szerint, Isten népe, még a templom sem mentes ezektől (12). Azért veszélyes ez a terület, mert észre sem vesszük, hogy külsőleg még „imádkozunk”, de valójában rablók barlangjába kerültünk (13). Jézus Krisztus radikálisan közbeszól, felborítja a kalmárok asztalait (12), nem indulatból teszi ezt, hanem azért, mert vannak olyan veszélyes helyzetek, amikor értünk, a tisztulásunkért forgat fel mindent az Úr, hogy aztán az Ő életadó szeretetében rendeződjenek újra a dolgok! Ő az, aki meg tud tisztítani: a tisztulás pedig azt jelenti, hogy az isteni rendben helyükre kerülnek az életünkben is a dolgok. Jézus keresztre feszítésekor is minden felfordult, mégpedig úgy, hogy látszólag győzött az emberi tisztátalanság és kalmár gonoszság; ám igazából pont a fordítottja történt, Isten visszaállította az eredeti rendet, ahol Ő a király, minden gonoszság és tisztátalanság felett, nem erővel és hatalommal, hanem megváltó szeretettel.*

2Sámuel 19

406. dicséret

* Mindez feltámadásában nyilvánvalóvá lett! „Mosódjatok, tisztuljatok!” (Ézsaiás 1,16)