A gazdag ifjúnak mindene van, csak az örök élete hiányzik. Eddig ez az ifjú mindent megszerzett magának, már csak ez hiányzott (16). Jézus minimális igénye a totális igény: mindent oda kell adni Őneki (21). Az ember erre képtelen, ezért búsan kullog az élet útján, ahogy a gazdag ifjú csalódottan elandalgott Jézus közeléből (22). Mindent odaadni, Uram, hogyan kell? Mi is mindent magunknak akarunk, már itt, és még a halált is meg szeretnénk úszni valahogy. Elég egy beszélgetésben részt venni, és azonnal harcokba csöppen az ember, mert mindenki teret akar magának, és osztani akarja az észt. Semmit nem tudunk átadni, sem Teneked Uram, sem a másik embernek. Látványos apróságokkal a felszínen ugyan azt a látszatot keltjük (20), mintha tudnánk adni (27), és nem is lebecsülendők ezek az „odaadó” mozdulatok, de valójában semmik ezek a Te igényedhez! Uram, irgalmazz (26), Krisztus kegyelmezz! Köszönjük, hogy utolsók vagyunk az odaadásban, és mégis elsők lehetünk (30). Ez a bizonyosság az egyetlen, amely aztán önzésünket is megtörheti!

2Sámuel 16

77. zsoltár