A példázat kulcsszava: „eltévedt” (12), innen kell szemlélni az egész történetet. A juh a pásztor nélkül elpusztul. Mégis elcsatangol a pásztor közeléből, eltéved, elveszetté lesz (11). A Jó Pásztor minden egyes eltévedt bárány után megy, hogy megmentse akár az egyetlen tévelygőt is. Isten azt akarja, hogy minden báránya visszataláljon Őhozzá (1Timóteus 2,4). A száz és egy aránya itt azt jelenti, hogy Jézus Krisztus soha nem tömeget lát, hanem mindig az egyes embert (12). A Pásztor jobban örül az egy eltévedtnek, akit megtalált, mint annak a kilencvenkilencnek, aki azt hiszi, egyen-egyenként, hogy ő nem tévedt el, neki nincs szüksége a Jó Pásztor mentő szeretetére (13). Jézus Krisztus nem akarja, hogy egy is elvesszen közülünk. Övéi közül nem is veszhet el senki! (János 17,6) Ugyanakkor az Úr türelme és szeretete felfoghatatlan. Kimondhatjuk a tantételt: ez az eltévedt bárány után nyúló mentő szeretet csak a nyájon segít, a farkasokon nem. Aki azonban akként gondolja magát „eleve” báránynak, hogy mindig a másik a farkas, az a farkas.

2Sámuel 14,21-33

236. dicséret