– 1. A tanítványok megbizonyosodtak arról, hogy van láthatatlan világ, mennyei „dicsőség”, és Jézus Krisztus ebből a világból jött (2), hogy ennek a világnak javaiból bennünket is részesítsen (9). – 2. Megbizonyosodtak arról is, hogy a földi élet után van tovább, az Úr szolgáinak mindenképpen, és van egy hely, ahol az üdvözültek örök életet élnek. Mózes és Illés megjelenése erre bizonyság (3). – 3. A tanítványok azt tapasztalták, hogy jó volt nekik ott lenni (Filippi 1,23). Nem lehet ezt az állapotot másként kifejezni, csak ezzel a két betűvel, hogy „jó” (4). – 4. Az Úr nem engedte, hogy a tanítványok csak gyarló, zavaros érzéseikre hagyatkozzanak, hanem világos kijelentést, Igét kaptak, az átélt eseményt, és Jézus Krisztus személyét illetően (5). Ez fontos, Isten soha nem enged bennünket az érzéseinkre támaszkodni, hanem mindig ad konkrét Igét, amely Jézus Krisztusra mutat. – 5. Az Úr közelsége elveszi a félelmeinket (6), segít hittel kitartanunk még ebben a világban (7), miközben ebben a világban úgy tájékozódunk, hogy bármi történhet (12), számunkra „csak Jézus” az egyetlen „iránytű” (8). 

2Sámuel 13,1-19

213. dicséret

* Kegyelem, a kiválasztottság biztos jele, ha az ember életében adatnak olyan pillanatok, amikor átélheti azt, amit a tanítványok a megdicsőülés hegyén megtapasztaltak. Mit tapasztaltak?