A legnagyobb prófétánál is dicsőségesebb nagyság vár azokra, akik nemcsak asszonytól születtek, hanem újjászülettek Jézus Krisztus örömhíre által. „A legegyszerűbb emberi élet is, amely Isten országának polgára, felette áll gazdagságban és dicsőségben minden egyéb nagyságnál (11)” (Victor János). Ez az ország, a mennyek országa, megjelent itt a földön, nem a törvény és nem a próféták szigorával, nem vallásos erőszakkal, hanem Isten Jézus Krisztusban testet öltött szeretetével (12). A törvény és a próféták szerepe elvitathatatlan, Isten tervében nélkülözhetetlen, de nem a végső láncszem, hiszen „minden próféta és a törvény János idejéig prófétált” (13). Ne legyünk olyan keresztyének, akik megerőszakolják, kisajátítják az Isten országát, és csak azokat engednék be oda, akik pont úgy értik az Írásokat, mint ők. Jézus Krisztus írásértelmezése az irányadó. Egyszer az egyik testvérem, egy teológiai vita után, igen szomorúan, megkeseredett indulattal tárulkozott fel, ezt mondva, remegő hangon: „Kikérem magamnak, hogy bárki elvitassa az üdvösségemet”. Természetesen ez nem „kikérés” kérdése, hanem kegyelem kérdése, de nem a mi szintünkön dőlnek el ezek a dolgok.