De jó tudni, hogy eljön majd az aratás, amikor Jézus megváltó munkája sokak életében beérik (37-38). Mi az üdvösséges aratást érlelő Gazda munkásai lehetünk! Ma sok a munkás az egyházban, de valójában ma is kevés azoknak a munkásoknak a száma, akik Jézus Krisztus üdvösséges aratásának munkatársai, akik a megváltás evangéliumából kiindulva értik az Írásokat, így tekintenek a másik emberre, ilyen örömmel élnek és szolgálnak. Az aratnivaló sok lenne, de kevés a méltó munkás. Kérjük az aratás Urát, evangéliumi munkásokért! A többit bátran bízzuk Őrá!

* Tekintsük át a mai igeszakasz gazdagságát. 

Először két vak és egy megszállott néma meggyógyításáról olvashatunk. A két vak maga kiáltott gyógyulásért, és hitte a gyógyulás lehetőségét (27-31). A megszállott némát mások vitték Jézus Krisztus elé, mások kiáltottak helyette gyógyulásért (32.33). Voltak azonban olyan vallásos emberek, akik irigykedve nézték mások szabadulását és az Isten hatalmának munkáját ördöginek nevezték (34). Ennél a vallásos irigységnél nincs súlyosabb, ez kárhozatos. 

A konkrét gyógyulások azonban „csak” csodák, jelek, de ennél több kell. Az emberi élet sokkal nagyobb bajban van annál, hogy a testi gyógyulás önmagában segíthetne rajta. Ezért Jézus bejárta azt a területet, ahol élt, a gyógyítások mellett tanított, mindkettővel pedig a mennyek országának evangéliumát hirdette (35). Szánni való volt ugyanis az emberi élet, szétszórt, mint a pásztor nélküli nyáj, erőtlen, elesett és elgyötört (36). Az embernek nem elég a testi gyógyulás, ép testben is szánalmas lehet az emberi élet. Megváltásra van szükség, arra, ami teljesen rendbe hoz, egész valónkat, testünket-lelkünket megszabadítja. Ez a megváltás mindig közösségi méretekben, emberi kapcsolatokban is rendezi az életet, soha nem csak az egyént hozza rendbe. 

A két vak Dávid Fiának szólítja Jézust (27). Itt olvassuk ezt a messiási felségjelzőt először. Érdekes, hogy Jézus Krisztus magára ezt soha nem alkalmazta, mert politikai kicsengése volt ennek a megszólításnak. Jézus nem valami politikai, társadalmi újat hozott, hanem alapvetően újat, megváltást, üdvösséget, Isten országát. Mi se társadalmi, politikai összefüggésből várjuk a megújulást; még akkor se, ha vitathatatlanul fontos a „polisz”.