Nincs emberünk, egyedül vagyunk, tehetetlen bénaságban?* Áldás, ha akad segítség, aki hordoz, de az Úr nélkül nincs gyógyulás, csak tüneti kezelés. Erre mutat rá Jézus, amikor látja a bénát hordozók hitét, látja a tehetetlen bénát, és a bűnök bocsánatát hirdeti (2). Nem azért, mert valamilyen konkrét bűn okozta a betegséget és a bénulást, hanem azért mert életünk nyomorúsága az a hasadtság, amit a Szentírás bűnnek nevez, elszakadva Istentől. Ez az állapot lebénítja az életet, akár tudunk járni és mozogni, akár nem. Ez az alapvető baj. Egyedül Jézus Krisztusnak van hatalma arra, hogy ezt az alapvető bajt gyógyítsa (5). Utána csak ráadás, hogy meggyógyulnak betegek, és lábra állnak bénák; de az Úr nélkül szaladva és rohanva is bénák vagyunk. Jézus Krisztus nélkül az egyház is megbénul, nem tud hordozni, Úrhoz vezetni, valóságosan gyógyítani; tud programokat, látványos alkalmakat szervezni, kommunikálni, de „szaladva” is béna. Jézus Krisztus hatalma, újjászülő kegyelme elevenít meg, mint amikor az elszorított „lebénult” végtagon oldják a szorító kötést, és újból beleáramlik a vér; fáj, de éled!

1Sámuel 15

40. zsoltár

* Jézushoz odavittek egy ágyban fekvő bénát. Ez a csoda, ennek a bénának volt embere (János 5,7), voltak emberei, akik hordozták; nemcsak elhordozták, hanem hordozták, segítették, és a kellő időben az Úrhoz vitték. Ez a három együtt a gyógyulás, elhordozni, hordozni és a döntő időben a szabadító Jézushoz vinni a másik lebénult életét. Sajnos manapság már a másik elhordozásának hétköznapi szolgálata is ritkaság. – Jézus Krisztus nélkül nem tudunk elhordozni, hordozni, Isten elé vinni másokat, de még magunkat sem tudjuk elhordozni.