A mi Urunk a jó cselekedetet nélkülözhetetlennek tartja, nem az üdvösség, hanem a másik ember tekintetében. A kikürtölt jó cselekedet azonban „jutalmat” akar (2), elismerést, és Jézus szerint meg is kapja, de nem az Isten előtt; mert ami az emberek előtt elismert, az könnyen lehet az Isten előtt ítéletes. Mindig elgondolkodtat, amikor bármiféle segítséget kikürtölnek. Ez minden későbbi zsarolás alapja. Aki igazán segít, az önzetlenül, titokban teszi ezt (4). Tudom, kommunikatív korunkban ez bonyolult, összetett kérdés; minden tisztelet a segítőké, a másokért áldozatokat, kockázatokat vállalóké, imádkozunk is értük; de nem túl sok manapság ezen a területen a kürtöltetés, ráadásul igen aránytalanul? Egy harsány világban mást is üzen ez a jézusi felszólítás: „ne kürtöltess” (2). Szólj, ha kell; ne kürtöltess, főleg, ha jót teszel; de gyakrabban hallgass!

1Sámuel 6

136. zsoltár

* Az adakozás Jézus Krisztus szerint az a jó cselekedet, amivel az éppen „tehetősek” segítenek azokon, akik bármely ok miatt is, de „tehetetlen” helyzetbe kerültek. Ma a tehetősek felelőssége, vagyis a mi felelősségünk megnőtt. Ezen felül az „adakozás” egy lelkület, mert aki Jézus Krisztus követője, az mindig látja, hogy neki mennyi mindene van (Máté 25,29), és abból miként jut annak, aki még nálánál is nehezebb helyzetbe jutott. Jézus Krisztus értelmezése szerint az adakozás szeretet-szolgálat, diakónia, tehát több mint a tényleges istentisztelet része; itt az élet istentiszteletéről van szó.