Minden parázna gondolat, kívánság, kacsingatás valójában Isten előtt megtörtént eset (27-28), minden válás is paráznaság (31-32), nem is beszélve arról a sokféle paráznaságról, ami nemcsak asszonnyal kapcsolatosan történik, hanem a világban ügyezve folyamatosan terhel bennünket. Verdi Rigoletto című operája visszaad valamit ebből a sokféle paráznaságból, miközben agyon böködjük egymást, de csak a saját sebeink fájnak; udvari bohócként eljátszuk a szerepeinket, de átok alatt vagyunk (Galata 3,10). Jézus Krisztus radikálisan fogalmaz. Az Isten eredeti gondolata, a törvény betűje mögött, a feltétel nélküli szeretet és hűség: igazi életszentség. Tehetetlenül állunk, mert kivájhatjuk a szemünket és levághatjuk a kezünket, de ezzel még semmi sem oldódott meg; haragos indulataink, mindenféle parázna gondolatink továbbra is lüktetnek bennünk. Jézus Krisztus törvényértelmezése odakerget az Ő kegyelméhez, ez a kegyelem azonban egyedüli forrása a megújulásnak is.

1Sámuel 4,1-11

147. zsoltár

* Tegnap a „ne ölj” parancsolat kapcsán hallottuk a jézusi értelmezést, miszerint minden rendezetlen ügyünk az emberekkel, valójában a hatodik parancsolat megszegése, függetlenül attól, hogy kinek van igaza; aki nem indul el azonnal bocsánatot kérni, az megölte felebarátját; minden „templomozás” csak ezután következhet. A hetedik parancsolat kapcsán is a törvény „lelki” és nem betű szerinti értelmét tárja elénk a mi Urunk.

Szerző: refdunantul  2014.01.05. 04:00