Egyedül Isten szent, a világ szentsége Isten jelenléte a világban (15-16). A szentség nem az enyém, hanem az Istené, ezért az én esetemben a szentség soha nem tökéletesség, hanem mindig kegyelmi állapot, Krisztus ajándéka (17-21). Ezért a szentség nem tehet önhitté, világtól elkülönülővé, hanem mindig szeretettel teljes azok felé, akik még gazosnak tűnnek (22). A szeretet nélküli szentség képmutatás, gőg, öncélú hit; - a szentség nélküli szeretet pedig tisztátalan, ösztönös, sikamlós, érdekvezérelt és ideig tartó. A kettő egysége az újjászületett ember ismertetőjele. Csak az tud ilyenné lenni, akiben a halál rontását legyőző és a fojtó gazosodást „megkapáló” Krisztus él és munkál (23-25). Ez az evangélium: Őáltala szentek lehetünk!

Zsoltárok 140

304. dicséret