A mennyről „csak” annyit tudunk, hogy sokkal inkább jobb mindennél (Filippi 1,23). Helyünk van a mennyben (4). Ez a bizonyosság boldoggá teszi a készülődést, az „ittlétet”. Bocsánat a profán képért, de olyan ez, mint amikor valaki egy színházjegyet kapott ajándékba (Filippi 3.20), és ez a „helyzet” ettől kezdve készülődővé teszi a megajándékozottat, mássá teszi, várakozóvá, elevenebbé. Ez az élő reménység (5), amelyet Isten, Jézus Krisztus feltámadásában ajándékozott nekünk (3). Tehát megajándékozottak vagyunk, éppen ezért készületben vagyunk, amelyhez az Ige egy garanciát kapcsol: Isten hatalma vigyáz ránk, egészen az üdvösségig (5). Így ez az élő reménység soha nem hagyhat el bennünket, sőt, minden körülmények között ujjongunk. Még akkor is, ha a próbák, kísértések között okunk lenne megszomorodni (6).