Feltámadott az Úr! Ez a felismerés minden valóságosan „új” forrása. E felismerés nélkül a megújulás csak átmeneti, az ember igyekszik vissza a régibe, ahol semmit sem fog, és senkit sem lát magán kívül, miközben éhezik; ez a „nincs” tapasztalata (1-5). – A krisztusi felismerés az engedelmességgel kezdődik (6), nem jó a régi, és az Úrtól várom, engedelmes szívvel az újat, csakis Őtőle (6). Akkor alapjaiban változik meg minden, lesz hal, lesz áldás, lesz Urunk! – Elmélyítem az üzenetet. A feltámadott Úr jelenléte az egyetlen esély arra, hogy az ember a még jelenlévő régit, az itteni „nincsent” is megújult szívvel fogadja. Tehát nem robbanásszerű a változás a régi és az új között. Éppen az a lényege ennek a váltásnak, hogy a meglévő régit is már megújult szívvel éljük meg, nem ragadunk bele, már nem annak uralma alatt raboskodunk. – Egy bizonyos: feltámadott az Úr, testben támadt fel, valóban legyőzte a halált, valóban él, konkrét az örök élet, mint ahogy feltámadott testében is megette a kenyeret és a halat! Ennél hatalmasabb, valódi megújulást ajándékozó üzenet nem létezik.

Zsoltárok 128

128. zsoltár