Feltámadott az Úr! A „kő el van véve” (1), ami elzárta az utat, ami lepecsételte sírbolt életünket. Háromféle módon viszonyulhatunk ehhez a csodához, mint ahogy itt Magdalai Mária, Péter és János is „lát”, de mindegyik másként. Nem véletlen, hogy a görögben is három különböző kifejezés adja vissza a látást. - Az első látás felszínes látás, amikor látok valamit, és azonnal indulok, szólok, véleményezek. Magdalai Mária látta, hogy a kő nincs ott a sír száján, és anélkül, hogy belegondolt volna abba, amit lát, már futott is a többiekhez (2). - Péter már megfontoltabb, bement a sírba, látta az összehajtott lepleket, ami Jézus testét fedte a sírban (6). Ő már teoretikusan (pontosan ez a kifejezés szerepel itt) szemügyre vett mindent, mérlegelt, következtetett. - Ezután János is belépett a sírba, látott és hitt (8); eszébe jutott Jézus Igéje haláláról és feltámadásáról. Ez a hit látása, amikor az ember Isten ígéreteiből kiindulva lát és gondolkodik. - Melyik látás az enyém; a felszínes látás, amikor látok és azonnal beindulok; vagy az okos ember látása, aki sok mindent tud, de az egészleges valósághoz semmi köze; vagy enyém a hit látása, amely Isten Igéjéből kiindulva fogad mindent? Jézus Krisztus feltámadása csak a harmadik látás számára észlelhető; a feltámadott Jézus Krisztus nélkül azonban lehetünk akár zsenik is, valójában azonban szánalmasan beszűkült az életünk. Isten pedig tágas térre akar kivinni bennünket (Zsoltárok 18,20).
Zsoltárok 125 |
125. zsoltár |