Felragyogott előttem Jézus Krisztus főpapi imádságának egyik gyöngyszeme, amikor az imádság vége felé ismét megszólítja az Atyát: „Igazságos Atyám” (25). - Mindennek a sarokpontja ez a tény, hogy az élő, egyetlen Isten vitathatatlanul igazságos. Ez itt azt jelenti, hogy Isten „igaz”; neki mindig igaza van, hiszen Ő minden tudás birtokában van. Ő az egyetlen, aki mindent „objektíven”, maradéktalanul lát. Ő „igaz” Isten, a rend Istene; Őelőtte rendeződnek végérvényesen a dolgaink; Őnélküle pedig hullik szét minden, feltartóztathatatlanul érvényesül az entrópia, a bűn nehézségi ereje. - Aki Istennek igazat ad, leborul előtte, dicsőíti az Urat; abban az emberben, minden nyomorúsága ellenére felragyog az Ő dicsősége (22), mint a pocsolyában a napfény, mint ahogy a mély-sötétzöld tavakban kinyílik a tavirózsa, és a levelei elfedik a szigorú-szürke vizet. - Az egyház akkor a szentek közössége, ha felragyog bennük Isten dicsősége, kiábrázolódik bennük a Krisztus; és ez látható egységben is valósággá lesz (23).* 

Zsoltárok 119,65-112

489. dicséret

* Ravasz László hangsúlyozza: „…a szentek egymással is olyan egységben élnek, mint a Krisztussal. Azt lehet mondani, nincsenek a Krisztussal élő egységben, ha egymással meg vannak hasonolva”. 

- Pontos a fogalmazás, nem feltétlenül szervezeti, intézményi egység ez az egység, de ahol meghasonlás, szakadék, közömbösség, vagy gyűlölet támad a Krisztus-követők között, ott nincs jelen az Isten dicsősége, és botránnyá leszünk a világ számára. Hiteltelenül pedig nem lehet képviselni az evangélium közös ügyét. Jézus 

- Krisztus nemcsak azokért könyörög, akik már tanítványok, hanem azokért is, akik majd a tanítványok szolgálata által lesznek azokká (20); azaz Jézus Krisztus könyörög az egyház szolgálatáért, hogy Őbenne, és a szolgálat egységében lehessenek jelen a világban. 

- Isten igaz voltából következik igazságossága is. Ám nem úgy, ahogy ezt mi képzelnénk, nem a felszabadítás teológiák forradalmisága értelmében, nem társadalmi átrendeződés, vagy valami értelmezhetetlen egyenlőség értelmében, hiszen Isten úgy igazságos, hogy nem igazságos (szőlőmunkások példázata), hanem irgalmas. 

- Mi csak ezzel az irgalommal tekinthetünk az emberekre, azokra is, akik már felismerték az igazságot, és azokra is, akik még nem. 

- Igazság és irgalom találkozik Isten kiválasztó tettében, a többi pedig nem a mi dolgunk. Isten itt is mindent szépen intéz. Mi azonban mindenkire az Isten igaz voltából fakadó igazságos irgalommal, szeretettel tekinthetünk (26), csak úgy, mint akiket az Isten a Fiúnak adott (24). 

- Isten igazsága megmutatkozik abban, hogy az itt elkezdődött gyógyító közösség odaát kibontakozik: „akiket nekem adtál, azok ott legyenek velem” (24). Még egy kis idő (16,16), és minden zötyögés megszűnik. Az Ige üzenetének tárgya nem a „novum”, hanem az „aeternum” (Bogárdi Szabó István) – ami a földi életet is beragyogja.