A mi Urunk most engedi az ünneplést,* hogy beteljesedjék a próféta szava (Zakariás 9,9). Közben Isten kézbe veszi az eseményeket, és a sokaság is Isten eszközévé lesz, hiszen anélkül, hogy tudnák, próféciát mondanak Jézus Krisztusról. Ő valóban az Úr nevében jön, valóban áldott, valóban király; nemcsak Izráel, hanem mindenek királya (13-15). Ez a királyság azonban más, mint az evilági hatalmasság; ezt hirdeti a szamárcsikó. Az Úr hatalma szolgáló hatalom, amellyel feláldozza önmagát sokakért, hogy azokat megajándékozhassa, nemcsak földi megoldásokkal, hanem örök élettel és üdvösséggel. A tanítványok még nem értik az ünneplés mögötti mennyei tartalmat, de később felragyog előttük a Krisztus (16). Ne félj! Olyan királyunk van, aki nemcsak megtart, hanem van hatalma arra, hogy örökre megtartson. Ő valóban az Úr nevében jön!

2Krónikák 36

73. zsoltár

*  A sokaság azért köszönti Jézust, mert feltámasztotta Lázárt, és sok csodát tett (18). Látványos felvonulás ez, mint manapság; nyilvánosság, tömeg, ünneplés, kiáltozás, pálmaágak és mindenféle kellékek; a háttérben pedig irigység és gyilkos indulat, hiszen Jézus mellett már Lázárt is meg akarja öletni a Nagytanács (9-10). Mi minden lapul a látványos csillogás mögött.