Jézus Krisztus meghirdeti és cselekszi az Atya akaratát. Ebből az igeszakaszból kiderül, hogy mi az Isten akarata. - Jézus Krisztus hívja és vigasztalja a gyászolókat (28-32), mert az Atya akarata a vigasztalás (2Korinthus 1,3); olyannyira, hogy Jézus maga is könnyekre fakadt, együtt sírt a gyászolókkal (35). A vigasztalás kezdete mindig ez, együtt sírni a sírókkal. - Jézus Krisztus látja a halál hatalmát, a halál miatt sírók megkeseredését, ezért felindult lelkében, és háborgott; mert Isten akarata az élet és nem a halál (33). Minden indulatunk és megkeseredésünk oka valójában a halál. Ha kapsz egy méltatlankodó levelet, abba soha ne csak a konkrét ügyet lásd, hanem a halál-erők megkeseredett indulatát. - Jézus Krisztus azonban ezeknél többet tesz, nemcsak vigasztalja a gyászolókat és háborog a halál hatalma felett, hanem előhívja a negyednapja halott Lázárt (43), mert Isten akarata a feltámadás és az élet (25). Az Ő akaratából következő hatalom nemcsak együtt érző, hanem cselekvő hatalom is.* Aki hisz Őbenne, az meglátja az Isten dicsőségét (40).

2Krónikák 33

488. dicséret

* Jézus Krisztus cselekvő hatalmát azonban az Istenbe vetett feltétlen bizalom előzi meg, amit Jézus Krisztus imádsága fejez ki, amelyben előre hálát ad a majd megtörténő csodáért (42). - Ne feledjük, hogy ez a csoda, „csak” Jézus Krisztus istenfiúságát bizonyította, hogy elhiggyék végre sokan, hogy az Atya küldte Őt (42). Lázár azonban a halálra támadt fel, előbb-utóbb „ténylegesen” elment ebből a világból. Az igazi „feltámadás” azonban az örök életbe vetett hit: „aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (25), aki hisz Őbenne, az meglátja az Isten dicsőségét (40). Isten azt akarja, hogy életünk legyen és bőségben éljünk (10,10).

Szerző: refdunantul  2013.11.01. 04:00 komment

süti beállítások módosítása