Amikor Jézus továbbment, meglátta a születése óta vak embert (1). Tanítványai már régóta látták, ismerték, ott mentek el többször a vak koldus mellett. Ezért ők észre sem vennék, ám Jézus tekintete az övékét is oda irányította. Azt kérdezték Jézustól, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? (2) A kérdés önmagában értelmetlen, hívja fel a figyelmet Ravasz László, hiszen ha a vak vétkezett, akkor csak születése előtt vétkezhetett, mert születésétől fogva vak volt. A kérdés mögött azonban közömbösség és kegyetlenség lapul: hű képe annak az egyháznak, amely az emberi nyomorúságok elől teológiai kérdések mögé bújt el. Jézus válasza hirdeti, hogy Isten cselekedeteiben ne az okot keressük, hanem a célt (3). Nem tudjuk, miért cselekedett Isten így, vagy úgy, de azt látjuk, mi végre cselekedett így: arra, hogy nyilvánvalókká váljanak bennünk az Ő tettei, az Ő cselekvése, az Ő jelenléte, minden nyomorúság közben is; akkor is, ha nem adatik testi gyógyulás. Éppen ezért, nincs nagyobb Ige, mint Jézus Krisztus szava: „igen Atyám, mert így volt kedves Teelőtted” (Máté 11,26). Ezzel az „igennel” nyilvánvalóvá lesz az Ő jelenléte bennünk: igen Atyám, elfogadok mindent a Te kezedből. Ezzel az „igennel” kezdődik valami egészen új. „Átüt” rajtunk az Úr, mint itatóson a tinta. Ha volt értelme a tanítványok gyarló kérdésének, a vakon született embertársuk nyomorúságával kapcsolatosan,* akkor csak ezért a krisztusi válaszért volt jelentősége. A tanítványok „látnak”, és elmennek a másik nyomorult mellett, segítség nélkül, legfeljebb elméleti kérdéseken gondolkodva, Jézus Krisztus azonban „meglát”. Más látni és megint más meglátni; a kettő között pedig ég és föld a különbség, mert ebben az utóbbiban ott van a magváltó, konkrétan segítő, könyörülő szeretet.

2Krónikák 26

146. zsoltár

* Összeszorul a szív, micsoda tükör ez az igeszakasz rólunk, miszerint egy ember nyomorúsága nem segítő cselekvést, hanem elméleti kérdést hoz elő belőlünk: egy ember kiszolgáltatottsága teológiai vitára indítja a tanítványokat. Egyébként pedig kitűnő iskolás kérdés ez, a vakon született emberrel kapcsolatban, el lehet vitatkozni rajta, amíg a világ, világ. Nincs ennél értelmetlenebb és halálosan fárasztó tevékenység; kár, hogy sokan nem így gondolják.