Keresztelő János* elvégezte küldetését, „a legkisebb” lesz a mennyek országában (Lukács 7,28), de ott lesz, mert rámutatott az Úrra. Keresztelő János a vőlegény barátjává lett, elvezette a vőlegényt a menyasszonyhoz, majd félreállt és örült az ifjú pár örömének, saját öröme is így lett teljessé (29).** Keresztelő János bizonyságtétele egyértelmű: - nem kaphat az ember semmit, ha nem Jézus Krisztushoz megy (27); - nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el (28); - Őneki növekednie kell, nekem pedig kisebbé kell lennem (30). Aki megtisztult Jézus Krisztusban, az mindig az embertársa örömét is munkálja, soha nem csak a magáét; sőt, adott pillanatban tud félre is állni, és a másik örömének féltékenység nélkül képes örülni. Ma ez a magatartás a Krisztusra mutatás egyetlen hiteles formája; a tanítás csak utána következhet.
2Krónikák 7
42. zsoltár
* „Az evangélista hangsúlyozza, hogy Jézus keresztelt, bár később ezt olvassuk, hogy Jézus maga nem keresztelt (4,2). Jézus Krisztus Keresztelő János szolgálatát a maga szolgálata kezdetének tartotta, tehát mindketten tanítottak és kereszteltek; később Jézus tanítványai is ezeket tették, ennek nyomán egyre inkább a tanítványok szolgálata lett a keresztelés, Jézus Krisztus pedig új kijelentéseket adott és a tanítványok kijelentését táplálta. Erre utal a 4,2 megjegyzése.” (Ravasz László)
Egy időszakban Keresztelő János és Jézus működése párhuzamosan történt; más-más helyszínen, de mindketten tanítottak és kereszteltek (22-23). A zsidók tisztulási szertartásai mellett előttünk van tehát Keresztelő János keresztsége és Jézus Krisztusé: az előző kettő a tisztulás bűnbánatos előkészítése, vízzel történő kiábrázolása, a harmadik pedig a megtisztulás valósága, ajándéka. Látva, hogy a többféle „szent mosakodás” képviselői vitába szálltak egymás között a megtisztulásról (25), akkor mára számunkra nem csak az a kérdés, hogy ki mit képviselt pontosan a megtisztulásról, hanem főként az elgondolkodtató, hogy akkor az embereket még foglalkoztatta ez a kérdés: nem vagyok tiszta, szeretnék megtisztulni, hogyan lehetséges? A kérdésre maga Keresztelő János felel, akit féltékennyé akarnak tenni, hogy Jézus is keresztel, és mindenki Őhozzá megy; mert Keresztelő János örömmel rámutat Jézus Krisztusra, és egyben eltűnik mögötte; Ő az, aki a megtisztulás valóságos ajándékát adja nekünk, megbocsát, megújít, Isten Lelkét megeleveníti bennünk, hogy ne csak lélegezzünk, hanem éljünk is.
** Kálvin elgondolkodtató keménységgel fogalmaz ennél a résznél: „Keresztelő János a Krisztus számára gyűjt sereget. Tanítványait és híveit a dicsőséges Krisztushoz vezeti. Ezért neki az a tiszte, hogy hátraálljon, eltűnjön a Vőlegény mögött, s érezze magát tökéletesen megjutalmazva azzal, hogy részt vehet a Vőlegény örömében. Életének kitüntetése, hogy a Vőlegény barátja lehet, ezért neki, mint a Vőlegény barátjának egyetlen szenvedélye, hogy a Vőlegény növekedjen, ő pedig alább szálljon. Éppen ez az alábbszállás az, amivel ő növekedhet. Ez az élet eltékozlása, az áldozat nagy szertartása: A halál mibennünk munkálkodik, az élet pedig tibennetek (2Krorinthus 4,12). Jaj, ha a Vőlegény barátja elszereti a menyasszonyt. Ez a legszörnyűbb paráznaság. Pedig ezt cselekszi az a lelki tanító, aki a gyülekezetet a maga kényére, hasznára, kedvtelésére, dicsőségére használja fel és nem a Krisztusnak készíti elő.”
