Az Úr szolgájának áldott képessége, hogy az ostoba és értetlen viszálykodásokat, vitákat kerüli; ám a lényegi dolgokban sem vitatkozik, hanem bátran tanítja az Igéből megismert igazságot, mert tanításra (24), és az ellenszegülők nevelésére alkalmassá tette őt az Úr (25-26). Az Úr szolgája határozottságában is alázatos, mert igei felismerései kegyelmi állapotot jelentenek, és nem azt, hogy minden tudás birtokában van. Éppen ezért mindenkihez kedves, barátságos, szelíd; a gyülekezeten belül és kívül egyaránt, még „az ellenszegülőkhöz” is, azokhoz is, akik egészen mást gondolnak a világról, mint ő; mert ez a „kedvesség” minden krisztusi út, és igei formálás kezdete. Sajnos, mi az első csalódás után feladjuk ezt a „kedvességet”; ezért mikor elsőként tapasztaljuk, hogy visszaélnek szelídségünkkel, barátságosságunkkal, onnantól kezdve halálig nem vállaljuk fel többé ezt a kockázatot; rideg emberek és kellemetlen keresztyének leszünk, tele bizalmatlansággal, és minden rezdülésünk ordítja rólunk ezt. Innentől kezdve pedig mondhatunk bármit, alkalmatlanok lettünk arra, hogy emberek felocsúdjanak általunk az ördög csapdájából (26).

1Krónikák 25

150. zsoltár