Felragyogott nekem ma reggel ez a sor:* „Ismeri az Úr az övéit”! (19) Ez az öt szó bizonyosságunk és vigasztalásunk mindenkor. De jó volt ezen a reggelen ezzel az üzenettel elindulni. Amikor beültem az autóba, az indítással egyidejűleg megszólalt a rádióból egy dal, hallgatva a szövegét, imádságként fogadtam. „Ha már nincs erőm a szép szavakra, Ha a szerephez már semmi kedvem, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! Ha már nem dob fel se harc, se játék, Hogyha nem akarom már a másét, S hosszú szünet van a jókedvemben, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! Ha a jobb napok sem érdekelnek, Mikor vége van a türelmemnek, Ha a szerelmedet nem érdemlem, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! Ha a kedvességed bosszant, fáraszt, Mikor nem adok és nem várok választ, Mikor szeretni már nincs mit bennem, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!” (Locomotív GT, Nagyon szeress) Urunk, Te ismersz bennünket, a Tieid vagyunk! Könyörülj, hogy a legnyomorúságosabb helyzetben is tudjuk azt a legfontosabbat, hogy Te nagyon szeretsz minket, a Krisztusban.** 

 1Krónikák 24

278. dicséret

*  Egész heti sorozatot lehetne tartani a mai szakaszról. Pár éve, az Ige gondolatmenetét követve, röviden magyaráztuk az egész szakaszt, ezért most csak egy tagmondatot emelek ki.

**  A dal szövegét imaként olvassuk!