Ez a képmutatás nélküli hit Isten kiválasztó kegyelmének ajándéka (5). Ez a hit Jézus Krisztushoz és az evangéliumhoz kötött (8-9), minden szereptől mentes hit. Ennek a hitnek „lángra lobbantásához” emberi eszközöket is felhasznál az Úr, ahogy Timóteus esetében felhasználta annak nagyanyját, anyját és magát Pál apostolt is (5). Ehhez a hithez az Úr mindig konkrét szolgálatot, és e feladathoz való képességet rendel. Ezt a kegyelmi ajándékot mások is észreveszik, „hivatalosan” a gyülekezet is felismeri, és a szolgálat végzésével megbíz. A keresztyén szolgálat soha nem valami „maszek, ötletekkel teli buzgóság”. Ezt fejezi ki a vének felhatalmazó kézrátétele (6). Higgyük el, a legnagyobb jóindulattal is kárt okozunk, ha olyan szolgálatot végzünk, amire a közösség nem kért meg, és nem hatalmazott fel. Az ellenkezője is igaz: ha viszont kaptunk élő hitet, konkrét feladatot, ahhoz szükséges képességet, amit a gyülekezet is felismert; akkor lobogjunk ebben a szolgálatban, azaz gerjesszük fel ezt a kegyelmi ajándékot, tartsuk lángon a tüzet (anélkül, hogy bárkit is megégetnénk); vagyis tegyük a dolgunkat, az Úr dicsőségére és sokak épülésére. Kár, hogy a „maszek buzgóság” ugyanolyan gyakori közöttünk, mint a „takarékláng”. 

1Krónikák 21

368. dicséret