Mindenki iga alatt van, mert mindenkinek van „felettese”. A bibliai parancs velük kapcsolatban: teljes tisztelet (1). Ahol a felettes hitetlen, ott még inkább érvényes ez a parancs, mert a Krisztus-hit mindig a szolgálatban vizsgázik, még ha vissza is élnek vele. Bizony, „odakint”, mi keresztyének sem vagyunk krisztusiak, ezért miattunk káromolják az Úr nevét (1). Élesben mindenki csak a maga hasznát nézi, és senki sem akar szolgálni (Filippi 2,21). Ez annyira így van, hogy amikor hívő feljebbvalót kapunk, visszaélünk vele, sőt lebecsüljük az ilyet (2). A bűn terméke az a lelkület is, hogy csak azt becsüljük, akitől félünk, netán rettegünk. Az apostol figyelmeztet, hogy a hívő elöljáró nem ok a „bratyizásra”, sőt ok a még odaadóbb szolgálatra. Krisztussal járva csak a mindennapi élet rendjét támogathatjuk, szolgálva a magunk helyén, hiszen valójában mindnyájan Urunknak szolgái vagyunk. Jaj annak, aki ezt elfelejti; de annak is, aki a testvéri szeretettel visszaél. 

1Krónikák 19

55. zsoltár