Az Úr világosan kimondja, mi a baj velünk, nem a hátunk mögött, hanem a szemünkbe mondja, nem rosszindulattal, hanem féltő szeretettel - Az alapbaj az, hogy nem ismerjük Őt (1). - Ezért akár perbe is szállunk az Úrral, miszerint Ő nem látja jól a mi bajunkat.* Nem az Úr a „norma”, hanem az ember a „mérce”. Ettől kezdve minden szétesik: nincs igazság, hűség, esküdöznek és hazudoznak, ölnek, lopnak, paráználkodnak. Ebben a káoszban elalél ember, állat, és a lakott föld (1-3); a lelki, hitbeli keveredésről nem is beszélve (12-13). - Az Úr szolgái is hűtlenek, megvetették az Úr szavát, hamis próféták, megélhetési papok (6-9). Persze azért ne legyünk képmutatók, mert mindenki megélhetésből csinálja, amit csinál, mert meg kell élni! De milyen áron? - A káosz következménye máig tapasztalatunk: „esznek majd, de nem laknak jól” (10). - Ennek ellenére, micsoda kegyelem, mégsem veti el az Úr a népét, de megregulázza (14-16), mert a szilaj marhát nem lehet tágas helyen legeltetni. Urunk regulázz, téríts észhez, hogy el ne vesszünk, de a fenyítés alatt se vond meg tőlünk határtalan kegyelmedet. Cselekedd hatalmaddal, hogy jobbá legyünk!

Márk 14,43-52

69. zsoltár

*  Legrosszabb esetben meg sem halljuk Őt.