A nagy próbatétel után eljön a megváltás időszaka (1-3; 12). Az Ige keresi a lelki hasznát az Antiokhosz féle üldözéseknek, és állhatatosságra buzdít (12). Izráel eddig alig foglalkozott a halál utáni élet kérdéseivel. A mostani nyomorúság azonban szembe kényszerítette őket azzal, hogy meddig még Uram, hogyan adatik megoldás, mi lesz a mártírokkal és azokkal, akik olyan gonosz módon okoztak szenvedést másoknak? (6) Itt már olvasunk örök életről és örök gyalázatról (2). Ne feledjük: a végső szót ebben, az élet kegyelmes fejedelme, Jézus Krisztus mondja ki. Ő ígérte azt is, amit itt már Dániel is prófétál, hogy a nagy nyomorúság időszakai, a választottakra tekintettel megrövidülnek (Máté 24,22).* Dániel itt számolgat (11), érthető: a szenvedésben látni kell a gyötrelmek végét, csak így viselhető el.** Mindenesetre Jézus Krisztus arra intett, hogy ne számolgassunk, hanem hitben szolgáljunk, mert nem a mi dolgunk időpontokat és alkalmakat tudni (Cselekedetek 1,6).

Márk 13,21-37

364. dicséret

* A nyomorúságok megrövidülésére utal, hogy itt is két időszak és egy fél szerepel (7), amely a dánieli utolsó hét fele (hét évről, azaz évhétről van szó; Dániel 9,27).

** Nem véletlen azonban, hogy a héber kánon Dániel könyvét nem a próféták, hanem az egyéb iratok közé sorolták, mert ez a könyv a végidőkről szóló látomás (apokaliptika). Más a prófécia, és más az apokaliptika: a próféta a történelemben ad kijelentést, és ezzel Isten népét inti és reményt kelt; az apokaliptikus pedig a történelem végére tekint, és számolja a napokat. Mindkettő bátorít, de másként.