Ez egy bűnvalló imádság, de ugyanakkor a legkristálytisztább teológiai tétel is egyben. Éppen így gyönyörű: imádság, de olyan tanítást fogalmaz meg Istenről, amit ennél szebben, letisztultabban, és tömörebben nem lehet. – Isten igaz, bármit tesz, az úgy jó, Ővele nem vitatkozhatunk. Az Úr azonban igaz cselekvésében javunkat akarja, még akkor is, ha az adott pillanatban azt nem értem. - Az ember számára nincs más megoldás, mint Isten igaz voltát elismerni, megvallani; amiből gyökeresen következik saját nyomorúságunk megvallása: az a tény, hogy Isten kijelentette nekünk az Ő (életünket védő) igazságát, mi pedig nem hallgattunk szavára, hanem a saját utunkat jártuk. Ő igaz, mi pedig bűnösök vagyunk. Minden megújulás alapja ez a felismerés. - Ezzel a lelkülettel kérhetjük a megoldást, a szabadulást; azt, hogy az Úr orcája felragyogjon életünkön, egyházunkon, szolgálatunkon (17). Milyen áldott ez az imádság, mert nem egyéni, hanem közösségi imádság, noha egyes ember, Dániel mondja el, de „tud többes számban” fogalmazni: hiszen másokért jár követségben, mint valahány hívő ember.

Márk 12,13-17

251. dicséret