Kivágott fa lesz nemcsak minden hatalmasság, hanem mindenki, ezen a világon, aki el nem ismeri az Isten Felségét (29). Ez a babiloni király látomásának üzenete. Nem Istennek van szüksége arra, hogy elismerjük Őt, hanem nekünk; hogy életünkben érvényesüljön az Ő rendje, és ezáltal boldog életűek legyünk. Isten Felsége ugyanis azt jelenti, hogy Ő nemcsak odafönn uralkodik, hanem idelenn is. Aki ezt nem ismeri el, az olyan, mint aki az autópályán szembe rohan a forgalommal. Jézus Krisztus az Úri imádságban is összekapcsolja a mennyet és a földet: „Legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6,10). A Felséges Isten ugyanis törődik azzal, hogy mi hogyan bánunk egymással, érdekli az életünk, gondjaink, foglalatosságaink, gazdaságunk, politikánk, egyházunk - féltő szeretettel figyel ránk. A Felségest „érdekli Babilon”. Azt akarja, hogy az a látomásbeli fa, a tönkből újra hajtson, zöldelljen és gyümölcsöt teremjen.