Dániel könyve esetében üzenet értékű az, hogy a Kr. e. 2. században írták, a Nagy Sándor utáni korban; - és a Babiloni birodalom idején, azaz 400 évvel korábban játszódik. A két történelmi helyzet azonban sok hasonlóságot mutat.* Akkor fogságban, most látszólagos „szabadságban” fenyegetett ugyanaz: elveszíthetnek hazát, nyelvet, családot, templomot, hitbeli örökséget. A négy ifjú azonban Babilonban is hűséges hitéhez, örökségéhez (8). Nem valamiféle egészségesnek tűnő vegetáriánusságról van itt szó, amikor zöldséget esznek (12), hanem a hús levágása Babilonban, tőlük idegen vallási kultuszok keretében történt: a hangsúly tehát az Úr iránti hűségen van.** Ma nem gond az örökséghez való ragaszkodás, csak a saját egyéni kibontakozásunkkal vagyunk elfoglalva. Főként nem probléma az élő Istenhez való ragaszkodás; mert mindenki a saját hite illetve hitetlensége szerint „szaval” és cselekszik. Ennek a könyvnek azonban az is nagy tanulsága, hogy az Úr iránti hűség nemcsak azonnali szembeszegüléssel, a másiktól való elhatárolódással lehetséges, hanem nyitottságban is: Isten jóindulatot támaszt övéi iránt az idegen környezetben (9).

Márk 9,30-41

463. dicséret

*  Isten népe, a könyv írásakor a görög szellem hatásának volt kitéve. A veszély ugyanaz volt, mint a babiloni elhurcoltatás idején .

** Aki pedig hűtlen ahhoz, amit Isten rá bízott, az beszennyezi magát. Itt nem minden esetben az „idegen” minősítéséről van szó, hanem a mi hűtlenségünk minősítéséről.